Fotómagazin.hu

Vízió

Közkeletu az a hiedelem, hogy a fotó dokumentum, hiszen csak a létezo valóságot lehet lefényképezni. A festo vagy az író alkotása nem feltétlenül hiteles, a fotósé biztosan az. Nos ezt azok szokták hangoztatni, akik csak felszínesen ismerik a fotográfiát. Ha mélyebbre ásunk, kiderül, hogy a fotó sem lehet abszolút dokumentum.

Már a "valóság" fogalma sem kelloen definiált. Bár a világ valóban olyan, amilyen, de valljuk be, bennünket csak az érdekel, hogy számunkra milyennek mutatja magát. És innentol már szubjektív a dolog. Tehát már a valóságot sem tudjuk objektíven érzékelni. A gyakorlatban lehetetlen úgy kiragadni képként a világ egy darabját, hogy az abszolút független legyen a fényképezo szubjektumától.

Kezdodik azzal, hogy a fotós egy adott idopontban odamegy egy helyszínre. Ezzel már nagyon sok mindent behatárolt. Elovesz egy fényképezogépet, amely tartalmaz valamilyen lencserendszert. Ez utóbbinak van valamilyen látószöge, perspektívahatása, mélységélessége és több más technikai jellegzetessége. Ezek drámai módon leszukítik, és ezzel a fényképezo döntési körébe helyezik a kialakuló látvány alakítását. A fotós kénytelen a gépét valahol a térben elhelyezni, és onnan fényképezni. Azt is el kell döntenie, hogy mikor nyomja meg a kioldógombot. Ezek a kikerülhetetlen momentumok végképp eltörlik az abszolút dokumentum lehetoségét. Az is nagyon fontos, hogy mit nem fényképezünk le. Ha valaki véletlenszeru helyeken és idopontokban nyomkodja a kioldógombot, abból nem valóságábrázolás lesz, hanem zavaros, értelmezhetetlen képhalmaz.

Tapasztalt fotóriporterek nagyon jól tudják, hogyan lehet egy eseményt úgy bemutatni, hogy keményen benne legyen a véleményük. Ez a vizuális kommunikáció profi gyakorlatához tartozik. Ha az újságot lapozgatva elhisszük, hogy a valóságot látjuk, és nem befolyásolnak minket, máris csapdába estünk. Tehát azt javaslom, hogy némi egészséges kételkedéssel ringassuk el magunkat a képek szuggesztív világában.

Dékán István