|
"Berlini vagyok"
Ezt a nekünk különösnek tűnő mondatot
Kennedy elnök mondta a berlini
falnál, 1963. június 26-án. De akkoriban
sok millió német számára ezek
a szavak jelentették a szabadságot, a
szolidaritást. Napjaink legfontosabb
értékei ezek, akkor is, ha látszólag nincsenek már falak Európában és Magyarországon.
A berlini fal építésének harmadik napján egy húszéves, kezdő fotóriporter elkészítette
a hidegháborús időszak leghíresebb fényképét. Új sorozatunkban utánajártunk a híres
fotó történetének, hogy kiderítsük, hogyan lesz egy fénykép ennyire ismert. Vajon elegendő-
e, ha a fotós jókor, jó helyen van? A véletlen szerencse tehet-e egy fotóriportert
világhírűvé?
A berlini fal képei mellett a természetfotózás rejtelmeiben is elmélyedhetünk egy amerikai
és egy magyar fotós csodálatos képei segítségével. De mi lehet a közös az épülő szögesdrótokmegörökítése
és a természetfényképezés között? Ha jobban belegondolunk,
ez utóbbi sem más, mint a szabadság tisztelete a fotós kamerájának segítségével. A jó
természetfotós nem változtatja meg a természetet, nem csap be minket kitömött állatokkal
és erőszakkal létrehozott kompozíciókkal. A szép természetfotókkal bemutatott
rabság és szabadság ellentéte, ha áttételesen is, legyen üzenet a politikusoknak, jobb- és
baloldaliaknak, rasszistáknak és környezetpusztítóknak egyaránt. Ezek az emberek
ugyanis nap mint nap falakat építenek körénk, úgy, hogy néha észre sem vesszük, sőt
gyakran részt is veszünk benne.
Falak építése helyett csodáljuk inkább a természet szabad világát kameránkkal, és
romboljuk le a szabadságtól elválasztó virtuális szögesdrótokat úgy, mint a berliniek
1989-ben!
Varga Miklós
Varga Miklós |
Dékán István |
|
Monitorunk megfelelő beállítását szolgáló segédábra
QUO vadis, DNG 
Nikon D700
Máté Bence természetfotói
