|
Kapu a múltba
Vannak olyan fényképek, amelyeket mi készítünk, magunknak, családunknak vagy
barátainknak, és vannak olyanok, amelyeket mi már csak nézegethetünk. Készítési
idejük, a készítőjük neve gyakran nem is annyira lényeges, előfordul, hogy ezeket
már nem is tudjuk. Néha csak a helyszín ismert, néha csak a fotón látható személyek
azonosíthatók, néha még azok sem. A fotó csakis azt képes rögzíteni, ami ott
és abban a pillanatban létezett. A régi albumokban talált képek egyedülállóan objektív
lenyomatot adnak a világról. A washingtoni Holokauszt Emlékmúzeum Levéltára
nemrég különleges albumot
kapott adományként. Első
ránézésre néhány teljesen szokványos
fekete-fehér emlékkép
volt benne, amelyeken vidám katonák
beszélgetnek, dohányoznak
vagy épp kirándulni mennek.
A felvételek különlegességét az
adja, hogy ebben az esetben nagyon
is jól tudjuk, hogy hol és mikor
készültek, és hogy ki készítette
őket. Meglehetősen pontos ismereteink
vannak arról, hogy az
"Auschwitz 21.6.1944." című album lapjain mulatozó katonák milyen célból tartózkodtak
ott, és hogy mit is csináltak. História rovatunkban ebből az albumból
mutatunk be néhány megdöbbentő felvételt.
A fotók által rejtett pillanatokról és idősíkokról viszont "A fotográfia időbelisége"
című, pszichológiai cikksorozatunk mintegy összefoglalásaként közölt írásában
olvashatnak egészen más szemszögből. A képeken azonban nem szükségszerű a
létező világ élethű ábrázolása. Míg Andrzej Dragan sajátos hangulatú fotói az alkotó
egyedi szemüvegén keresztül mutatják a portréalanyokat, Frank Kunert képei
az önmaga által megteremtett, a makettasztalon testet öltő abszurd világba kalauzolják
az olvasót.
Rendszeresen megjelenő, a tudatos képkészítést és a látásmód fejlesztését segítő
írásaink sorában ismét olvashatják Torsten Andreas Hoffmann cikkét. Emellett szerzőnk
a most megjelenő könyvében a már megszokott alapossággal járja körbe a
fekete-fehér képkompozíció módszertanát, és mutatja be a képszerkesztés mesterfogásait,
így ezt mindenképpen ajánlom olvasóinknak.
Szita Péter
 Varga Miklós |
 Dékán István |
|