Fotómagazin.hu

Tisztább képet!

Bár nagyon szimpatikus a TV2 Napló című műsorának szerkesztői által főműsoridőben kezdeményezett szemétszedési akció, ám meglepő naivitás volt azt gondolni, hogy ettől kedvünk szottyan kimenni az erdőbe, és nekiesni az ott tornyosuló szeméthegyeknek. (Lásd cikkünket a 60 oldalon.) Szinte el sem hiszem, hogy ezt komolyan gondolta a sok okos tévés ember. A gondolkodásmódunknak kell megváltozni, mondják, de annyi időnk meg valószínűleg nincs. Sajnos a szelektív szemétgyűjtés, amelyre egyre többet költünk adóforintjainkból, sem jött be, mert még az e téren legaktívabb országokban sem éri el a teljes mennyiség 30 százalékát fajtánként. A probléma mégsem megoldhatatlan, sok-sok éve kitalálták már. Miért is szeretik a jól ismert műanyag palackokat a gyártók? Mert könnyen szállítható és olcsó. Tegyük hozzá: nekik. A megoldás a régen bevált betétdíj. Lássuk be, hogy a hulladék visszaszállítása senkinek nem szórakozás, ezért fizessük ki az árát, és a dolog működni fog. Ez persze rengeteg kellemetlenséggel és költséggel jár kedvenc gyártóinknak. Emiatt a gyártók által könnyen megnyerhető parlamenti képviselőink soha nem fogják megszavazni a betétdíjat mindenféle mondvacsinált érvet kitalálva. Pedig ha bevezetnék, nemcsak a szemét jó része tűnne el, hanem egy másik probléma is megoldódna: hajléktalanjaink megfelelő keresethez jutnának. De a sok munkanélküli is kimehetne szemetet szedni az adónkból fizetett munkanélküli segélyért, a betétdíjakból meg visszatérülhetne a kifizetett segély összege. Ez volna az olcsó és rendkívül hatásos szelektív begyűjtés.

Ha én parlamenti képviselő lennék, a betétdíjat nemcsak a műanyag palackokra vezetném be, hanem minden másra is, ami szemét, és a környezetre ártalmas. Az elemekre és akkumulátorokra, az ártalmas vegyszerekre, minden műanyag termékre, és a többi szörnyűségre. Persze ha képviselő lennék, akkor inkább mégsem foglalkoznék ilyen dolgokkal, mert korrupt lennék, és kizárólag a saját meggazdagodásommal törődnék. Sőt nagyon csodálkoznék azon, hogy az emberek nagy része mégis elmegy szavazni a választásokon, pedig nem kötelező, főleg ha nincs, akire jó szívvel voksolhatna. Vajon gondolták-e ezt a parlamenti demokráciáért küzdő forradalmárok 1956-ban?

De végtére is nem vagyok parlamenti képviselő, így más módon kell meggazdagodnom. Ehhez az első lépés már megtörtént, postázták az első százdolláros csekkem az istockphoto.com honlap készítői az Egyesült Államokból. Bizonyára emlékeznek olvasóink az illusztrációfotózásról írt cikksorozatunkra (DFM 2006/9. 2007/2. számig), az ott adott tanácsokat kíváncsiságból én is kipróbáltam, bár még amatőr fotósnak is csak jóindulattal nevezném magam. És lám, a feltöltött mindössze három képből az egyiket majdnem százan megvásárolták (igaz fél év alatt), aminek az eredménye csekk formájában hamarosan megérkezik. Tanácsolom mindenkinek (kivéve a parlamenti képviselőket), hogy próbálja ki, és keressen pénzt. Hogy legalább az adóját befizethesse.

Varga Miklós