|
Lapszámunk tartalma:
Levelezés
Olvasóink levelei
Hírek, újdonságok
Galéria
Richard Hamilton Smith - Impressziók
História
A legismertebb magyar fotósok: Escher Károly 2.
Pszichológia
Készítsünk különös virágokat!
Tanuljunk
Photoshop-iskola 11.
Tippek, trükkök
Automatizálás a Photoshopban 3.
Szalagbetűk
Szoftver
Internetes képgalériák - Jalbum 6.3
Hardver
A festékpatronok utántöltéséről - őszintén
Fotónyomtatók és segédanyagaik 1.
Eszközök
Projektor vagy diavetítő?
Sigma 70-200 mm f/2,8 objektív
Fényképezőgépek
Samsung Digimax S600
Kodak EasyShare P880
Canon EOS 30D
Összehasonlítás
Fényképezőgépek adatai
Portfólió
A fotográfia fenegyereke - Erwin Olaf
Képvilág
Képértékelés
Fotográfia
Fotóiskola teljesen kezdőknek
Fényképezés stroboszkóppal 3.
Nagyformátumú fényképezés 3.
Argentum - csillog, mint az ezüst
Mit gyártanak még a fényképezőgép gyártók?
Kompozíció Mante professzorral: Léggömbök
A napszakok fényei
Ajánló
Kiállítási körkép
Pályázatok
Apróhirdetés
Régebbi számaink tartalma
Fotó és irodalom
Csaplár Vilmos: Nevetés üres pohárra
|
Az integrál összevonja szemöldökét
Amikor a nyolcvanas évek elején dolgozni kezdtem a sajtónál, még
nagyon körülményesen vállhatott valaki főállású újságíróvá vagy
szerkesztővé. A státusz és az Újságíró Szövetségi tagság (újságíró
igazolvány) elnyerésének feltétele az akkor még két éves újságíró
iskola elvégzése volt. Erre felsőfokú végzettség birtokában és két
éves szerkesztőségben eltöltött gyakornoki idő után lehetett jelentkezni.
Ezt a kemény előszűrést nem szerettük túlságosan. Tény azonban,
hogy ez hozta magával az akkori nyomtatott sajtó tagadhatatlanul
magas színvonalát és komoly társadalmi rangját.
Munkánkat néhány bizottság is árgus szemmel ellenőrizte. Ha valaki
nem figyelt oda kellően az újságkészítés fontos szabályaira, az
könnyen a MÚOSZ Etikai Bizottsága előtt találhatta magát. A
szankciók pedig kemények voltak. Megtörténhetett akár a
Szövetségből való kizárás (az újságíró állásának elvesztése) is. Az
említett szövetség és az Etikai Bizottság ma is működik, de a szankcióknak
már nincs valódi súlyuk.
A szabad világ jelentős lazulást hozott a sajtó működésébe.
Gyakorlatilag bárki írhat, szerkeszthet, sőt kiadhat újságot. Ehhez
nem szükséges semmiféle szövetségi tagság, vagy előképzettség, és
minimális a hivatalos kontroll. A kiadványok tartalmi színvonala
ettől némileg egyenetlen lett, és gyakran szóba sem kerülnek etikai
meggondolások.
Az újság szerkesztőségi cikkeinek a szerző vagy a szerkesztőség
független véleményét kell tükröznie. Ezért például alapvető etikai
vétségnek számít, ha egy újság szerkesztőségi cikként olyan írást
(azaz véleményt) jelentet meg, amiért valaki fizet. A reklámokról
látszani kell, hogy hirdetések. A fizetett PR-cikkek végére a szerző
szignója helyett az -x- jelet kell elhelyezni. Általános szokás az
ilyen cikkeket keretbe foglalva közölni. Ez a "kiszerelés" jelzi, hogy
a lapot Önöknek készítik és nem a hirdetőknek.
Mindezek számomra nyilvánvalóak. Ezért nem kis meglepetésként
ért 2001-ben, újságunk indulásakor néhány beszélgetés, melyet
potenciális hirdetőinkkel folytattam. Többen is azt mondták, hogy
nem akarnak hirdetést, hanem írjunk méltató cikkeket a termékeikről,
és ezért fognak fizetni. - Nem tehetem, hiszen ez etikátlan lenne
- válaszoltam. Értetlenül néztek rám. - Nem értem, - mondták
- hiszen ennél meg annál az újságnál így szoktuk -. Erre meg én
néztem értetlenül. Ezeket a kéréseket elhárítottuk, és később sem
engedtünk az ilyen irányú nyomásnak. Nagyjából egy év kellett
ahhoz, hogy az említett gyakorlathoz szokott cégek elfogadják elveinket.
Egy ideig még néhányan szóvá tették a nekik nem tetsző dolgokat,
de aztán hatástalanság okán szerencsére minimálisra csökkent
az ilyen nyomásgyakorlás.
Az Önök meggyőzése még ennél is nehezebb. A sajtóba vetett bizalom
nem túl erős. Ezért sokan a dicsérő kitételekre kihegyezett
figyelemmel olvassák lapunkat is. Könnyen megkaphatjuk a "lefekvés"
vádját, ha nem elég objektív az írás. Munkatársaimat, különösen
a géptesztek vonatkozásában, állandóan figyelmeztetem a kritikus
hangvétel szükségességére. Természetesen időnként egyes
eszközökön nem sok fogást lehet találni, mert saját kategóriájukhoz
viszonyítva kimondottan jók. Ilyen is van.
Szigorú kamerateszt rendszert dolgoztunk ki munkánk egységesítésére
és a szubjektivitás elkerülésére. Ebben mérőábrák, elemzőprogramok,
és pontosan rögzített eljárások is szerepelnek. Lehet,
hogy a tesztcikkben a kromatikus aberrációval kapcsolatban csak
annyi áll, hogy "közepes, kissé látszik nyomtatásban is". Ez az értékelés
azonban egy olyan számnak a megfelelője, amit a tesztprogram
a

integrál alapján számolt ki. Az integrál pedig kérlelhetetlen szigorúsággal
szemléli a világot. Még a szemöldökét is összevonja.
Tesztelési módszerünket következő lapszámunkban részletes cikkben
ismertetjük.
Dékán István
 Varga Miklós |
 Dékán István |
|
|