Fotómagazin.hu

Szenzorharc

Minthogy a tükörreflexes digitális fényképezőgépek ára jelentősen esik, egyre többen fontolgatják ilyen kamera vásárlását. A döntés nemcsak azért nehéz, mert számos márka közül lehet választani. A filmes korszakhoz képest új fejlemény, hogy az egyes cégek típusválasztékában kínált gépekhez eltérő méretű "filmek", azaz CCD, CMOS érzékelők tartoznak.
Melyiket szeressem? Az elkövetkező időszak a DSLR gépet vásárlók szempontjából a különböző méretű szenzorok tulajdonságainak latolgatásával fog eltelni, mert jelenleg háromféle szenzorméret előnyeit és hátrányait próbálják elfogadtatni velünk a gyártók.
A 24x36 milliméteres full-frame hívei azt mondják, végre ugyanakkora a szenzor, mint a film! Akkor nyilván ugyanazokkal az objektívekkel lehet rá fényképezni, és a minősége is azonos (lesz). A megszokás is nagy úr, no meg a már meglévő objektívek. De sajnos a filmhez készített objektívek nem használhatóak azonos módon a szenzorokhoz.
Az APS-C méret hívei máshogy érvelnek. A kisebb szenzorhoz kisebb méretű és súlyú objektíveket lehet készíteni. Viszonylag kis méretben nagy fényerejű rendszerek is gyárthatók. Könnyebb kezelés, kényelmesebb használat. Tényleg kénytelenek vagyunk nagy objektíveket cipelni digitális gépeinkhez csak azért, mert Oscar Barnack 1922-ben 24x36 mm-es filmkockához tervezte meg az első Leicát? Az a méret akkoriban forradalmian kicsi volt az előzőleg használt 6x9, 6x6 cm-hez képest. Miért ne tehetnénk még egy lépést a méretcsökkentés felé, ha az új technika lehetővé teszi?
A 4/3 rendszer hívei azt hangoztatják, hogy itt már minden teljesen új, abszolút "digitális", tehát kompromisszum nélküli. Éljen a szép, új világ! A 4/3 rendszerhez gyártott jelenlegi objektívek valóban figyelemre méltó paraméterekkel rendelkeznek. Sajnos a hozzájuk tartozó gépvázak teljesítménye még nem éri el a konkurensek felső kategóriás termékeinek tudását. Melyik rendszer hová fejlődik? Jó lenne tudni. Tulajdonképpen a gyártóknak is előnytelen a hosszú távú stratégia titokban tartása vagy nem meggyőző kommunikálása.
Erős gátnak látszik a 24x36 milliméternél kisebb szenzorú gépek terjedésében a vásárlóknak a fejlesztés irányával kapcsolatos bizonytalansága. Itt elsősorban a sok tartozékot használó, nagy pénzeket befektető, professzionális felhasználókra gondolok. Fontos lenne, hogy az érdekelt cégek megfelelő kommunikációval meggyőzzék a szkeptikusokat, hogy a ma megvásárolt objektívek nem válnak hamarosan elavulttá a szenzorméret megnövekedése miatt.
A kérdéskörrel bővebben a Mekkora, és miért? című cikkünk foglalkozik.

Dékán István