Fotómagazin.hu

A netdemokrácia tündöklése és bukása

Ez az elmélkedés az internetről szól. Apropóját a weboldalunkon működő képfórummal kapcsolatos jelenségek adják. Ezek természetesen az internetes kommunkációra általánosan is érvényesek. A Képfórumba fényképeket lehet feltölteni és véleményezni. Bárki feltölthet bármit (az etika határain belül), teljes a demokrácia. Ennek eleinte sokan örültek "...hűha, most megmutatom a világnak, hogy mit tudok" vagy "...hűha, most ellesem másoktól, amit tudnak". Éljen az netdemokrácia!
Jelenleg huszonötezer kép van feltöltve. Az előző huszonötezer egy éve, egy szerverváltáskor elveszett. A képanyag hűen tükrözi a látogatók összetételét, meglehetősen vegyes. Ez nem csak tematikusan, de a nívót tekintve is igaz. A nagyon igényes, művészi, időnként gondosan kidolgozott, professzionális fotók mellett számos esetleges, kialakulatlan szemléletű, vagy csak a családi albumba való felvétel is közszemlére kerül.
Az utóbbi időben panaszkodó hangok is megszólaltak. "Miért kell nekem ennyi érdektelen képet végignéznem, hogy néhány gyöngyszemre akadjak?" "Legyen szíves az oldal fenntartója a nívótlan képeket lemoderálni!"
Akkor most legyen, vagy ne legyen demokrácia?

Hasonló jelenséggel találkozhatunk az internetes képgalériáknál is. A weben nagyon sokegyéni képgaléria van. Az alkotók elhelyezik műveiket arra várva, hogy a nagy nyilvánosság meghozza számukra a sikert. Úgy érzik, hogy a kibernetikus tér megszabadítja őket attól a kiszolgáltatottságtól, amit a nyomtatott újságok szerkesztőinek előszobáiban lehet érezni. A szerkesztő, aki könnyen látszik afféle pöffeszkedő kényúrnak, vagy közli a képeket vagy nem. Az interneten nincs szerkesztő, szabad a pálya. Sajnos a valóság nem ilyen rózsaszín. A túl sok a bemutatkozó miatt nehéz a "gyöngyszemet" megtalálni. Csak keveseknek sikerült az Internet segítségével ismertté válnia. Az igazi bemutatkozást továbbra is a nyomtatott médiumokban való publikálás jelenti. Ennek pedig egyetlen alapvető oka van. Az, hogy a nyomdatermékek tartalma SZERKESZTETT. Az olvasó felől nézve a szerkesztő nem kényúr, hanem szorgalmas előkóstoló, afféle szakács, aki megválogatja, megsüti, megfőzi és jó ízléssel emészthetővé teszi az eredeti nyersanyagokat.

Jelenleg a médiumok kiegészítik egymást. Leginkább az újságban lehet felfigyelni egy képre. Aztán meg lehet keresni az alkotó galériáját az interneten, és meg lehet nézni a többi képét. Innen már csak egy lépés a megbízás, az erkölcsi vagy üzleti siker.

Dékán István