Fotómagazin.hu

Képtelen fényképek?

"Anno", még néhány éve is, a fénykép szó kézbe vehető, bárhol megnézhető, irattárcában hordható papírképet jelentett. Az előző évtizedekben kialakult "egyórás" minilaborhálózat olcsóvá és a vékonyabb pénztárcájú fényképezők számára is elérhetővé tette felvételeik viszonylag gyors kézbe vételét. Ez egyben a fotólabor-iparág virágzását is jelentette. Az utóbbi időben más trendek mutatkoznak. A laborokban kidolgozott nagyítások száma drasztikusan csökken. Több kisebb szolgáltató már be is zárt. A jelenség mögött természetesen a digitális fényképezés áll. Ha valaki színes negatívra fényképez, a felvétel elkészítése után még semmit nem lát a munkájából. A film előhívása után is csak a szakértő szem ítélheti meg, hogy nagyjából mi van a fotón. Élvezhető képet csak akkor lehetett látni, ha papírnagyítás készült. Így a labor kikerülhetetlen volt. Ma viszont a képeket áttöltve az otthoni számítógépbe, azonnal látni lehet (monitornyi méretben) az eredményt. Megszűnik tehát az alapvető motiváció az összes felvétel papírképre vitelét illetően. A fotós rendszerez, töröl, archivál, mérlegel, és csak legfeljebb néhány képet küld el nagyításra a labornak. Ez még akkor is így van, ha a laborok minden elérhető technikai eszközzel megpróbálnak a tisztelt Kuncsaft kegyeiben járni. Az egyik ilyen kényelmi szolgáltatás az interneten keresztül való képfogadás. Ez a rendszer a laborkapacitás centralizációjához vezet. Hosszabb távon csak néhány (esetleg egy) nagylabor fogja az igényeket kiszolgálni. A működés kulcsa a begyűjtés, és a kész képek visszaszállításának logisztikája. Ma már a magyar posta is foglalkozik laborszolgáltatással. A másik, mostanában induló trend a fotókioszk rendszer. A Photokinán számos cég mutatott be önkiszolgáló képnagyító automatákat. Volt fotóüzletbe szánt, és volt pénzbedobós, bankkártya-elfogadós rendszerű is. Tehát nemsokára a nagy forgalmú helyeken magunk készíthetjük el néhány perc alatt képeinket a memóriakártyánkról vagy a mobiltelefonunkról.

A kölni vásáron világossá vált számomra az a tendencia, ami a kétféle laborszolgáltatás árában fog mutatkozni. A különböző gyártóknál bemutatott új önkiszolgáló kioszkok kivétel nélkül hőszublimációs vagy tintasugaras technológiát tartalmaztak. Ezeknél az egy képre eső előállítási önköltség négyszer-ötször magasabb, mint a nagylaborok által használt hagyományos (RA-4) technológiánál. Ennek nem műszaki okai vannak, mert a kioszkba is beépíthető az RA-4 hívórendszer. Az ok a jól átgondolt piacpolitikában keresendő. A képlet egyszerű. Ha azonnal akarod a fényképet ott, ahol éppen vagy, fizess többet. Ha olcsón akarsz nagyításokat, küldd el az interneten a fájlokat, és két napon belül megkapod a képeket. Így elvileg a két rendszer kétféle igényt szolgál ki.
A papírkép tehát nem vész el, csak átalakul.