Digitális Fotó Magazin
Novemberi szám, terjedelme 128 oldal. Ára 795 Ft.
Lapindex: az eddig megjelent cikkek témák szerint csoportosítva
A Digitális Fotó Magazint árusító újságárusok Budapesten
Szoftverek - mindenhol?
Amikor a szoftver, a program szavakat halljuk, először a Photoshop vagy a Word jut eszünkbe. A számítástechnika hajnalán a fejlesztők és programozók száz és száz méter huzal segítségével alkották meg a programokat úgy, hogy az egyes alkatrészek megfelelő kivezetéseit keresztbe-kasul kötötték egymással. Később a számítógép memóriájába töltötték a programokat, és ezeket már csípőfogó nélkül is meg lehetett változtatni. A személyi számítógépek elterjedésével az élet egyre több területén lehetett szoftverekkel találkozni. 1987-ben egy pár kilobájtos programocskával indult a Photoshop története. Mondani se kell, hogy mára milyen nagy fejlődés ment végbe ezen a téren. Programokkal sokáig csak asztali számítógépekben találkozhattunk. Az integrált áramkörök fejlődése lehetővé tette, hogy akár gyufásdoboznyi számítógépeket készítsenek. Természetesen ezeken is szoftverek futottak, még ha ez külsőre nem tűnt is nyilvánvalónak. Így kerültek a programok lépésről lépésre automata mosógépünk, gépkocsink és ezernyi más eszközünk szerkezetébe. A 90-es évek autofókuszos fényképezőgépeiben már szintén számítógépet és hozzá tartozó programot találunk. A rohamtempóban fejlesztett digitális gépekhez sorra jelennek meg a programfrissítések. Egyrészt mert a nem mindig alaposan tesztelt szoftverek néha nem működnek tökéletesen. Egy kis hiba nemcsak a megbízhatóságra, hanem a működési sebességre, sőt a képminőségre is drámai hatással lehet. Másrészt viszont az új szolgáltatások egy részére egyszerű programcserével is megtaníthatjuk gépünket. Mobiltelefonunk, fényképezőgépünk, szkennerünk vagy házimozi-erősítőnk programja is megváltoztatható. Ma már vannak olyan memóriakártyák, sőt objektívek is, amelyeknek szintén frissíthető a belső szoftvere. Úgy tűnik, a fejlődés itt is óriási.
A régi programozói szentencia szerint minden programban van legalább egy hiba. Nem lehetetlen, hogy a közeljövőben akár az asztali lámpával vagy a kapucsengővel is előfordulhat, amivel néha számítógépünk bosszant fel minket: lefagyhatnak. Szerencsére azonban nem ennyire borzasztó a helyzet, a mosógépek, a fényképezőgépek vagy a memóriakártyák szerencsére igen ritkán fagynak le. Ha viszont mégis, általában nagy galibát okoznak. Másrészről az ezekben alkalmazott programozható áramkörök nagy rugalmassággal engedelmeskednek a mérnököknek, így a tervezés munkája is rugalmasabbá válik. Ez a felhasználóknak - nekünk, fotósoknak - is jó. Olcsóbb, okosabb, fejleszthető eszközöket vásárolhatunk. Ám éppen a sok számítógép és a sok program láttán többekben felmerülhet a kérdés: biztosan jó ez így? Ők a biztonság kedvéért tartanak otthon egy Zenit vagy egy Praktica típusú fényképezőgépet is. Talán nem is teljesen alaptalanul…
Amikor a szoftver, a program szavakat halljuk, először a Photoshop vagy a Word jut eszünkbe. A számítástechnika hajnalán a fejlesztők és programozók száz és száz méter huzal segítségével alkották meg a programokat úgy, hogy az egyes alkatrészek megfelelő kivezetéseit keresztbe-kasul kötötték egymással. Később a számítógép memóriájába töltötték a programokat, és ezeket már csípőfogó nélkül is meg lehetett változtatni. A személyi számítógépek elterjedésével az élet egyre több területén lehetett szoftverekkel találkozni. 1987-ben egy pár kilobájtos programocskával indult a Photoshop története. Mondani se kell, hogy mára milyen nagy fejlődés ment végbe ezen a téren. Programokkal sokáig csak asztali számítógépekben találkozhattunk. Az integrált áramkörök fejlődése lehetővé tette, hogy akár gyufásdoboznyi számítógépeket készítsenek. Természetesen ezeken is szoftverek futottak, még ha ez külsőre nem tűnt is nyilvánvalónak. Így kerültek a programok lépésről lépésre automata mosógépünk, gépkocsink és ezernyi más eszközünk szerkezetébe. A 90-es évek autofókuszos fényképezőgépeiben már szintén számítógépet és hozzá tartozó programot találunk. A rohamtempóban fejlesztett digitális gépekhez sorra jelennek meg a programfrissítések. Egyrészt mert a nem mindig alaposan tesztelt szoftverek néha nem működnek tökéletesen. Egy kis hiba nemcsak a megbízhatóságra, hanem a működési sebességre, sőt a képminőségre is drámai hatással lehet. Másrészt viszont az új szolgáltatások egy részére egyszerű programcserével is megtaníthatjuk gépünket. Mobiltelefonunk, fényképezőgépünk, szkennerünk vagy házimozi-erősítőnk programja is megváltoztatható. Ma már vannak olyan memóriakártyák, sőt objektívek is, amelyeknek szintén frissíthető a belső szoftvere. Úgy tűnik, a fejlődés itt is óriási.
A régi programozói szentencia szerint minden programban van legalább egy hiba. Nem lehetetlen, hogy a közeljövőben akár az asztali lámpával vagy a kapucsengővel is előfordulhat, amivel néha számítógépünk bosszant fel minket: lefagyhatnak. Szerencsére azonban nem ennyire borzasztó a helyzet, a mosógépek, a fényképezőgépek vagy a memóriakártyák szerencsére igen ritkán fagynak le. Ha viszont mégis, általában nagy galibát okoznak. Másrészről az ezekben alkalmazott programozható áramkörök nagy rugalmassággal engedelmeskednek a mérnököknek, így a tervezés munkája is rugalmasabbá válik. Ez a felhasználóknak - nekünk, fotósoknak - is jó. Olcsóbb, okosabb, fejleszthető eszközöket vásárolhatunk. Ám éppen a sok számítógép és a sok program láttán többekben felmerülhet a kérdés: biztosan jó ez így? Ők a biztonság kedvéért tartanak otthon egy Zenit vagy egy Praktica típusú fényképezőgépet is. Talán nem is teljesen alaptalanul…
Szita Péter
