Digitális Fotó Magazin
októberi szám, terjedelme 128 oldal. Ára 795 Ft.
Lapindex: az eddig megjelent cikkek témák szerint csoportosítva
A Digitális Fotó Magazint árusító újságárusok Budapesten
Isten veled hidrokinon?
Fotóstanuló koromban még az anyagismeret című tantárgy egyik legfontosabb tudnivalója volt, hogy miként alakul ezüstkristályokká az ezüst-halogenid. Hogy a különböző előhívókba hány gramm hidrokinon vagy metol szükségeltetik a megfelelő kép létrehozásához. Ha a film vagy a papírkép netán túlexponálódott, be kellett vetni a gyengítőoldatot. Nos ekkor lépett akcióba a kálium-(hexaciano-ferrát) és a kálium-(ferro-cianid). Lelkiismeretes tanáraink gondoskodtak róla, hogy ezeket a könnyen megjegyezhető fogalmakat a többi fontos ismerettel együtt k ellően elsajátítsuk. Ki hallott még akkor a számítástechnika kevés számú bennfentesén kívül bitekről (a Beatles együttest leszámítva), fájlokról és töltéscsatolt eszközökről?
Egykori tanáraim furcsán néztek volna rám, ha a vizsgán azt mondtam volna, hogy a túl sötét kép világosabbá tételéhez néhány évtized múlva kálium-(hexaciano-ferrát) helyett valami Photoshop nevű "vegyszert" használunk majd. A kép nem filmen rögzítődik, hanem egy kis műanyag tokba öntött szilíciumlapkán. És felvételeimet néhány perc múlva a Föld másik felén is megpillanthatják. Szerencsére nem láttam a jövőbe, így szerencsésen átmentem a vizsgákon.
Van, akinek nagyon tetszik, másnak egyáltalán nem, de tudomásul kell vennünk, hogy afényképezés technikája alapvetően átalakul. A digitális fényképezőgépek csak külső formájukat tekintve hasonlítanak filmes társaikra. A belsejük és működésük azonban teljesen más. Azt kell mondanom, hogy lényegében csak a képrajzoló objektív és a zárszerkezet (esetleg az optikai kereső) hasonló a filmes gépekben lévőkhöz. Ami mögötte van, az hagyományos értelemben véve már nem fényképezőgép, hanem számítógép. A képérzékelő elektronikus elem, és képünk adathalmazát mikroprocesszorok kezelik. Az egészet (számítógépes) program vezérli. Közelebb járunk az igazsághoz, ha nem azt mondjuk, hogy a digitális kamerák számítástechnikát tartalmazó fényképezőgépek, hanem azt, hogy objektívvel felszerelt számítógépek. Így is viselkednek. A működés nagyban függ a processzorok teljesítményétől, a program megbízhatóságától és hasonló tényezőktől.
Ebben a lapszámunkban a Boncasztal című rovatban felvételek illusztrálják egy tükörreflexes, professzionális digitális fényképezőgép anatómiáját. A cikk bemutatja az egyes részek alapvető funkcióit is. A tanulmány különösen annak érdekes, aki (hozzám hasonlóan) ezüst-halogeniden és hidrokinonon "nőtt fel". Biztos vagyok benne, hogy a filmes fényképezés számos területen, hosszú távon is megmarad, nem lesz teljes a "bituralom". A fényképezőgép formájú, fotóobjektívvel felszerelt számítógép belsejének látványa azonban nagyon elgondolkoztató. Azért érzek egy kis nosztalgiát.
Fotóstanuló koromban még az anyagismeret című tantárgy egyik legfontosabb tudnivalója volt, hogy miként alakul ezüstkristályokká az ezüst-halogenid. Hogy a különböző előhívókba hány gramm hidrokinon vagy metol szükségeltetik a megfelelő kép létrehozásához. Ha a film vagy a papírkép netán túlexponálódott, be kellett vetni a gyengítőoldatot. Nos ekkor lépett akcióba a kálium-(hexaciano-ferrát) és a kálium-(ferro-cianid). Lelkiismeretes tanáraink gondoskodtak róla, hogy ezeket a könnyen megjegyezhető fogalmakat a többi fontos ismerettel együtt k ellően elsajátítsuk. Ki hallott még akkor a számítástechnika kevés számú bennfentesén kívül bitekről (a Beatles együttest leszámítva), fájlokról és töltéscsatolt eszközökről?
Egykori tanáraim furcsán néztek volna rám, ha a vizsgán azt mondtam volna, hogy a túl sötét kép világosabbá tételéhez néhány évtized múlva kálium-(hexaciano-ferrát) helyett valami Photoshop nevű "vegyszert" használunk majd. A kép nem filmen rögzítődik, hanem egy kis műanyag tokba öntött szilíciumlapkán. És felvételeimet néhány perc múlva a Föld másik felén is megpillanthatják. Szerencsére nem láttam a jövőbe, így szerencsésen átmentem a vizsgákon.
Van, akinek nagyon tetszik, másnak egyáltalán nem, de tudomásul kell vennünk, hogy afényképezés technikája alapvetően átalakul. A digitális fényképezőgépek csak külső formájukat tekintve hasonlítanak filmes társaikra. A belsejük és működésük azonban teljesen más. Azt kell mondanom, hogy lényegében csak a képrajzoló objektív és a zárszerkezet (esetleg az optikai kereső) hasonló a filmes gépekben lévőkhöz. Ami mögötte van, az hagyományos értelemben véve már nem fényképezőgép, hanem számítógép. A képérzékelő elektronikus elem, és képünk adathalmazát mikroprocesszorok kezelik. Az egészet (számítógépes) program vezérli. Közelebb járunk az igazsághoz, ha nem azt mondjuk, hogy a digitális kamerák számítástechnikát tartalmazó fényképezőgépek, hanem azt, hogy objektívvel felszerelt számítógépek. Így is viselkednek. A működés nagyban függ a processzorok teljesítményétől, a program megbízhatóságától és hasonló tényezőktől.
Ebben a lapszámunkban a Boncasztal című rovatban felvételek illusztrálják egy tükörreflexes, professzionális digitális fényképezőgép anatómiáját. A cikk bemutatja az egyes részek alapvető funkcióit is. A tanulmány különösen annak érdekes, aki (hozzám hasonlóan) ezüst-halogeniden és hidrokinonon "nőtt fel". Biztos vagyok benne, hogy a filmes fényképezés számos területen, hosszú távon is megmarad, nem lesz teljes a "bituralom". A fényképezőgép formájú, fotóobjektívvel felszerelt számítógép belsejének látványa azonban nagyon elgondolkoztató. Azért érzek egy kis nosztalgiát.
Dékán István
